lajcsika hagyományos gereblyetartója

Bátor Part Moers 2010 szí-dí él

2011-03-11T00:05:00.000-08:00

http://musictravellerstwo.blogspot.com/2010/11/cosa-brava-2010-05-24-moers-fm.html

Fred Frith – guitar, bass, voc

Carla Kihlstedt – violin, voc

Zeena Parkins – accordion, synth, voc

Matthias Bossi – drums, voc

Shahzad Ismaily – guitar, perc

The Norman Conquest – sound manipulation

OYrem(ix)

2011-02-07T01:57:00.000-08:00

OY First box then walk remix (!) albuma ingyen letölthető a Creaked label jóvoltából. Ki az az OY? Az ijesztő mesék loopistája, akinek szemlátomást az a legjobb küldetése: Positiveli :)

2010-es Moers-utó OY-ról nálunk
oyrempong a myspace-en

A Trollok kaptak official videót is:

Oy 'Trolls' [Official Music Video] from Creaked Records on Vimeo.

Csókolj tisztára!

2011-02-04T01:19:00.001-08:00

Első hallgatás utáni benyomás, hogy Sam Beam ezúttal kitekintett az eddig megszokott fojtott, melankolikus folk-country akusztikus világából, zenéje nyitottabb és színesebb lett, de a Kiss Each Other Clean is olyan, mintha egy csapat hippi örömzenélne. A legjobb hallgatnivaló Iron&Wine-tól a Shepherd's Dog és a Calexico-s közös album óta.

Az énekhangzás hovatovább, Mugisonos lett, sőt néha befigyeltek Queenes érzetek, de mindez első hallgatás után, szóval csak annyit mondanék még, hogy megjelentek a fúvósok, hol szolidan, hol csak "beleénekelve" a dalba, és valami '80-as évekbeli (?) vokálstíl, valamint a minimál nyomnyommogó szinti. Az összhatás továbbra sem lett modern, azoknak fekszik, akik kedvelik a nagy csoportos zenélgetés hangulatát némi zöld után, és vonzódnak a '80-as évek végi pophoz is kicsit, merthogy itt az elsöprő countryfolknyargalászás helyett inkább vállemelgetős worldmusic van megpoposítva.

Groovesharkon hallgatható.

+ olvassátok el a Quart kritikát, C+ értékelést kapott, szerintük nem érdekes az album, szerintem meg igen :)

2010 - piir lista

2010-12-29T01:25:00.000-08:00

Az idei leghallgatottabb zeném egyben az idei legnagyobb felfedezettem is. Rögtön január elején történt, hogy egyetlen youtube videó után beszereztem az összes fellelhető albumot Mugisontól, a maga és családja, barátai által rajzolt, varrott, csomagolt és postázott 3+1 darabot. És azóta is nagyon szeretem őket, kivált a Lonely Mountain és a Mugimama című albumokat. Előbbi még londonban készült egyedül, utóbbiban pedig az egész széles izlandi családi-baráti kör közreműködik énekkel, harmonikával, beszéddel.

Ezt hallgattam legtöbbet tőle:

Az összes többi helyezett a hallgatottsági listámon a 2010-es Moers-fesztiválhoz kapcsolódik. A többiektől kicsit eltérő módon én OY-t és Jim Blacket hallgattam utólag legtöbbet, és persze azért ott van a Cosa Brava is, és felkutattam Bill Frisell munkásságának egy részét.

Idén fedeztem fel magamnak igazán Bob Dylant is, és volt két fontos hangulatzeném, az egyik a Balmorhea, a másik a zseniális This Heat Deceit c. albuma.

Nagyon sokat hallgattam még Vashti Bunyantól egyetlen egy régi számot, a Just another diamond day címűt, aminek hatására megírtam első butácska szöveges dalomat is.

Az év koncertjei

1. Gundecha Brothers dhrupad ének - indiai klasszikus zene mesterei Trafó sorozat
2. After Crying
3. Santur koncert - indiai klasszikus zene mesterei Trafó sorozat
4. Jan Garbarek+Trilok Gurtu
5. Jim Black+Chris Speed és a Mazen Kerbaj+Shibolet performansz
6. Deerhoof
7. The Whitest Boy Alive

2010 szubjektív

2010-12-27T11:06:00.000-08:00

szubjektív best of 4 előadóra szűkítve, a sorrendberendezéstől távolmaradva. előzetes megjegyzésként talán annyi, hogy erős befolyás alatt töltöttem az utóbbi egy évet (is), a körülöttem élő zenészek és nem zenészek zenei ízlése és az ő általuk megismert zenék (köszi!) fognak nagyrészt itten feltűnni. ezen belül persze rendelkezem saját érzék és ízlésvilággal, de az első szűrő, vagyis a mi jut el hozzám, az nagyon nem mindegy.

Laurie Anderson

ő leginkább saját, vagyis ha nem is öröktől, de régtől jelenlevő az életemben, ahogy telebeszéli a zenét, ahogy dallammá teszi az epikát, és ahogy kidomborodó egyéniségével kifejezésre juttatja önnön magát, az mindig is valami kellemes párbeszédre késztetett, ebben a párbeszédben én voltam a hallgató, ő pedig a mesélő. a 2010-es Homeland című albumában kicsit férfivá válik, ez furcsa, mert hangjában annyira érdekes amúgy is a férfi és női jegyek százalékos arányának játéka, hogy már-már otrombának tűnik, amikor teljesen férfi hangon szólal meg, de mindezt szerencsére megmenti az a tény, hogy a legfeminimebb férfiénekest (Anthony and the Johnson) hívja segítségül - vokálozni. illetve az is az idei év felfedezése, hogy Laurie egy kicsit olyan mind Fellini érzékeny, kislányos, bolondos Gelsominája..

Itt pedig kedvcsinálónak álljon a legütősebb szám Only an expert can deal with the problem címmel - hihetetlen jó érzékkel, ritmussal, társadalmi reflexiókkal és laurie-s bájjal megáldott szerzemény:

Loscil

erről keveset tudok, a csakbennhajó híressé vált gyűjtőmedencéjéből halásztam ki, amolyan hangulatzene, de azok közül a legjobbak egyike. különlegessége, hogy egy monológgal zárul. ritka jó érzésű, megbabonázó erejű duma - fogalmam sincs miért működik ennyire. békés napokra ajánlott, egyhuzamban. az album címe: Endless Falls

Mike Patton

vagyis a jó öreg Patton, aki már annyi mindent elvitt a hátán, mégis egyre egyenesebb lett, mígnem végül öltönybe bújt és olasz dívák dalainak megéneklésébe kezdett. hogy lehet ezért rajongani, hát hogy nem? végülis azt hiszem ehhez a történethez tartozik, hogy a 2009-es Sziget Fesztiválon benyeldekelte a cipőfűzőjét az egyik szám közben, vagyis ezzel és még sok minden mással (leginkább a puszta jelenlétével) megmutatta, hogy mennyira nagyon él. nagybetűkkel ÉL. mert önmagában a Faith No More...zene...a Faith No More nélkül Patton...egy hangos őrült. de így párban megtalálták azt, hogyan lehet közönséget varázsolni, s közben mégis olyat művelni, ami rendkívüli. aztán jött ez az olasz dolog, ez valami tök más. elegáns lett, szolid őrült és olaszul énekel, ami külön vicces. vagyis ezzel is eltalált egy olyan szintet, ami élvezhető, mégis benne van minden bája, humora, éle, vagánysága. hallgassátok, nagyzenekar meg minden! Az album címe: Mondo Cane.

Carlo Mombelli

őket igazából egy szám miatt vettem be, ez pedig a 2010-es Theory albumon található Religion, ami már elsőre is, élőben is teljesen lenyűgözött. de ezt már többször több helyen kifejtettem, úgyhogy ide elég is maga az, ami:

Trilok Gurtu: Massical

2010-12-06T14:35:00.000-08:00

fotó: Tomasz Golinski, Krakkó

Hirtelen ötlettől vezérelten ellátogattam a Jan Garbarek+Trilok Gurtu koncertre a Müpába. Hű, elég nehéz megfogalmazni a felkeltett érzéseket, benyomásokat. Talán annyi, hogy ilyet még nem láttam, és hogy csodálatos emberek és zenészek jártak a Müpa színpadán, Trilok egyenesen döbbenetes... ha elosztod néggyel, akkor kapsz egynegyed rész fantasztikus dobost, egynegyed rész kitartó és remek perkást, egynegyed rész érzékeny távol-keleti zenészt és egynegyed rész avantgárd, kísérletező művészt.

Ilyenkor volna kedvem kiadni pl. 4400 forintot egy cédére, a rajongásig tisztelt zenész anyagaival... csak egyetlen ellenérv tudott visszatartani, hogy ahhoz egy cédélejátszó is kellene. Ajánlom hát mindenki figyelmébe az albumot elektronikusan, a koncert tökre nem ilyen volt, de az album igen érdemes, és jellemző Trilokra. Ez pedig a 2009-es Massical. PDF által bővebben róla.

Carlo Mombelli: I stared into my head

2010-10-27T13:56:00.001-07:00

Végül így lett. Csak 8 dollárba került.

Bradley Strider - Bradley's Robot - 1993

2010-10-20T03:00:00.000-07:00

Sosem értettem, miért reagálok annyira pozitívan Aphex Twin Selected Ambient Worksének első kötetére.
Gyakran úgy éreztem magam, mint akinek semmi oka így tenni.
Fitty-futty-kenderzsupp, gondoltam akkor.
Azt viszont semmiképp, hogy ráakadhatok kiváltó ingerek meggyőző halmazára, de legalábbis minimum amúgyisból elkezdtem RDJ korai munkái között turkálni.
Ez már jó pár éve történt. Jó pár Hérakleitosz-idézet lefolyt azóta a Dunán.
A legtöbb ötlettelen volt (ahogy gondoltam is a SAW alapján, amit imádok), ez felkeltette bennem a gyanút, hogy a SAW-ben valami számomra elhelyezkedésében, tulajdonságaiban, más világokkal való összefüggésében teljesen érdektelen világ vált először láthatóvá a maga teljes flambojanciájában. Hogy akkor egyszerűen az tetszik, hogy valami iszonyú amuzikus lény is be tud töppenni alljazzvilágba, talán mert már 18 éve gyakorolja azt a két zsibbasztó hangot a vécében, hogy milyen hangszínen legyen és hányszor ismétlődjön, az mit szimbolizál.
Aztán ezt a hülyeséget teljesen elvetettem, amikor találtam pár olyan korai felvételt, ami néha kicsit tetszett a maga - még ügyetlen - egyszerűségében.
Megmutatok egyet, A2-t töröljétek!

Planet X - Quantum

2010-10-05T02:49:00.000-07:00

A progresszív metál kedvelőinek ajánlom ezt a kellemes FLAC albumot.

A Planet X-et Derek Sherinian alapította, miután a Dream Theater-t elhagyta. Brett Garsed gitározik ezen az albumon, aki Frank Gambale, Allan Holdsworth és Shawn Lane mellett muzsikált a Mark Varney Projekt-ekben. Planet X tag volt Tony MacAlpine is, de ezen az albumon ő nem játszik. Játszik viszont Allan Holdsworth néhány vendégszólót, illetve a basszusgitáros is Allan Holdsworth egyik zenészcimborája. A doboknál Virgil Donati, aki azért ledobolja Portnoy-t simán, szerintem,
én nagyon szeretem a precíz, poliritmikus dobzúzását, különösen a dupla lábgépes kiborgtechnikája szédületes.

Ez egy igényes, modern, instrumentális fúzió. Nem váltja meg a stílust, viszont nem ragad bele a klisékbe, ezért is merem ajánlani.

Planet X - Quantum (2007)

Arvo Pärt - Fratres

2010-09-22T07:59:00.001-07:00

egy darabig elérhető itt flacban: http://www.sendspace.com/file/ukwjy2
erről az albumról van szó: http://www.amazon.ca/P%C3%A4rt-Fratres-Festina-Benjamin-Britten/dp/B0000014AG

Az a gyönyörű középkor...

2010-09-16T06:30:00.000-07:00

Amikor elkezdtem kutatni az összhangzatunk gyökereit, nem tudtam, hogy ilyen gyönyörű zenéket fogok találni. Pedig sejthettem volna: az a zene, ami az egybecsengésből, a harmónia világából elindul, szépen fokozatosan megbontva azt a gazdagság és izgalom érdekében, az valami különösen szép kell legyen. A polifónia születése ez, amikor jelenlegi zenei kultúránkban először kísérleteznek a művészek több szólammal. A XII. században járunk. Ebből a korból nagyon kevés zenénk maradt, ami maradt, azoknak lejegyzéseit sokáig nem tudtuk dekódolni.

Megjegyezném, hogy polifónia ugyan már van, de a mai értelemben vett ritmus még nem létezik. Talán ezért is volt a XX. századi minimalisták némelyikére nagy hatással ezen kor zenéje. (Pl. Steve Reich, Arvo Pärt, John Tavener)

Íme, Aquitania szerzeteseinek zenéje:

FLAC - 123.000 KB · 121.891 KB
http://rapidshare.com/files/210046684/EO-St.Martial.part1.rar
http://rapidshare.com/files/210064497/EO-St.Martial.part2.rar

SCANS - 10.005 KB
http://rapidshare.com/files/210082542/EO-St.Martial.SCANS.rar

String meditation

2010-08-28T01:25:00.000-07:00

Félretenni minden mást, ablakot becsukni, internetről leszakadni, bedőlni egy székbe vagy ágyra, nyomjuk le a play gombot.

"Ha gyönyörűségtől vagy fájdalomtól,
mely egyik érzékünket megragadja,
lelkünk csak arra, csak az egyre gondol,
s egészen abba gyűlik öntudatja;-
s megbizonyul, mily tévedés a tétel,
mely elménk égő egységét tagadja.
S ha látás, hallás, vagy más észrevétel
eszed magába veszti: múl a perc,
s te mitse gondolsz az időnyi léttel:
mert más képesség, amivel figyelsz,
és újra más az értelem egésze:
ez rab, míg azzal szabad útra kelsz."
/Purgatórium, Negyedik ének/

12 húros varázslat. Szerepel itt a gitár mellett zongora, és úgy hallani a Ragaból, van helye a szitárnak is, aztán tényleg. És ha belegondolok valami hasonló élmény. Mint egy csodálatos másfél órás raga egyben; hipnotikus, meditatív, láttat.

James Blackshaw 1981-ben született, londoni. Haverja a Six Organs of Admittance. Aki december 13-án Berlinben van, nézze meg.

Az egyik jellemző a Cross.

A másik a Stained Glass Windows.

Kínai gitárja van :)

Annak, aki nem akarja letölteni, Grooveshark

Cloud of knowing (2007)

Litany of Echoes (2008) Nekem most ez a kedvencem.

The Glass Bead Game (2009) Meg ez

All is falling (2010)

Beszélgess a Dédiddel, vagy egyéb halottakkal!

2010-07-26T11:29:00.000-07:00

"Spellewauerynsherde: Spell. Wavering. Shard. Spell as in speaking, incantation, a digitally constructed matrix of words and voices, summoning up a strange, distant past. Wavering: the shivering of those voices as they dissolve and recombine in Rabelais... rich filtering systems, turning into pulsating, frequency rich drones. Shard: fragments, of voices, of ideas, of memories, of the past, brought back to life again. Spellewauerynsherde is built up from found sounds, field recordings of traditional Icelandic a cappella lament songs recorded in the late 1960s or early 1970s on Ampex tapes and then forgotten about. After discovering the neglected tapes, cleaning them up and digitizing them for a library, Rabelais became fascinated with the heartbreaking sadness of the voices and began to think of them as source material for a series of compositions." (amazon.com)

Bazi közönyös fikciók játszótéri derűvel (AlasNoAxis)

2010-07-07T07:15:00.000-07:00

A Jim Black felfedezőút folytatódik.
A kiváló NY-i dobos és szintén kiváló gitáros, szaxofonos társak formációja, az AlasNoAxis 2000-ben alakult, s most mégsem az ismertebb debüt albumról vagy a Habyor-ról lesz szó (aminek megfejtése még várat), a cél a Dogs of Great Indifference közelebbi vizsgálata. Kétség ne legyen, húzós groovokra nem számíthatunk Jimtől, de a tört ritmusokat itt is, mint a Houseplantban bámulatos érzékenységgel tolja a szaxofon és a gitár alá. Ők pedig hálásan beszélgetnek, majd a harmadik trackben a gitár Vanish módjára pucolja ki az érzékeinket a Spins so free bedroneolódását készítve elő, a radírozott csillaggal pedig bebizonyítják, hogy tudják úgy is csinálni, hogy az élet nem bonyolult. A Houseplant tetrisz után visszolvasva ezen az albumon többször léptek a torzítóra, és több disszonanciával dolgoztak, így minden darab igazi csemege és önálló egyéniség. Fülelő típusoknak.

a és b oldal

Schneeweiss und Rosenrot

2010-06-25T03:07:00.000-07:00

Salt Crusted Dreams albumukat előadták Moers-ben. Egyike azon kevés muzsikáknak, amik jobban működnek felvételen. Talán annyira fontos a hangzása a lemeznek, fene tudja... ez élőben, lágy dzsesszes hangzással, gyengéd énekkel nem ütött ekkorát.

Aki nem ismeri őket: a smooth dzsessz randizik a preparált zongorával, biccent az avant-garde-nak, majd populárisabb vizekre evez. Mindezt finoman, kedves fiatalsággal. Ívesen.

A hanganyag FLAC, mindenki nagy örömére.

monos & coleclough - slowly sinking [from/to embryohood]

2010-06-23T04:43:00.000-07:00

Figyelj, mert most nem csalunk!
Immamáron tényleg 19 év telt el azóta, hogy az Ora kiadta DAAC címezetű albumát.

A mágikus sátorban meg kik üvöltenek holograllicunálva a mínusz végtelen decibel felé.

Hallga' csak,
még mindig bugyog valami a 'rituális ambient' nevűben!

Zsírkocsi az.

Reflexív terek, boldog írmagok!
Jung bleib' die Hoffnung!

Utazzunk Mali(bu)ra! Mali egy sziget, hótziher. A 'bu' pedig futurumtövet képez igei-névszói bázisból.

Saját gépeket épít, azokat aztán használja is. Így marad fiatal.
A zenéhez (nem) való mikrobiológusi hozzáállás nem Ensemble Zs találmánya. Coretünet.

C-H-O-I-R: Szüretnek az emberek, születnek a fórumok,
Zebegény, Kapuvár, Te vagy a fogó!
Naiv hitem eladom, zsák pisiér' oda'dom,
Tokió, Szeoul, Te vagy a fogó!

Tehát most a százfogú belép a mágikus sátorba, ahol az üvöltés már körülről közelíti a szívmegállító csendet, hajszálait egyenként, egy-egy nem határozott, barna mozdulattal megfosztja gyökereiktől-kötődöttségeiktől, s hagyja, hadd hulljanak halált a belvilágba vagy a sátorhiánnyal terhes ógon keresztül a fel egyre csendülőbb égbe.
A zene - ki fogad? - betaszít.

29:55-nél pedig hatalmas Kuc-Kuc a kedves, érző teljesítlényeknek!

Válaszolj őszintén, King Kong! Ugye, Te sem lennél képes arra használni ezt a zenét, hogy nyugodtságod segítségével még sikeresebb légy a munkádban?

* Z'EV, egyél meg Francisco Lópezt!

2010-06-22T06:29:00.000-07:00

- De nem szeretem!

* Amikor nemszámítmilyenirányú szél fúj a kies, ki azonban sajnos nem halt szalamandraketrecben, ahova brühöngő vérsások busongása is elhallik egy nyitva maradt telefon hangszórójábólVn át,
azt nem, hogy honnan,
csak azt, hogy vannak,
nem számít, mennyire virtálizgató,
mert - jajjajajjajajjajaj - lé-tetette-zik.

- Te meg még szomorúbb vagy, mert zacba ejted gyermekeink mosolyát és balkezeled a delayert. A komornyikom tegnap megsajnált.

KÓRUS: Szirtaki, ha csendben, csasztuska a bajban, biztonsági mentés. (×3)

* Midőn digitális irányultságaim szárnyat kapnak łmondjuk Karácsonyrał és meglovagolják az éteri terek zengő bérceit, e-retek hull le rátok, dárkémbient-lasztefempontgyárosok. Csak hogy ismét tudjátok, Ti, adott típusú emberek adott típusú zenét hallgattok adott típusú hely(i)ségben!

÷ Én vagyok az adat. Legyél kedves letölteni, úgy szeretnék szaporodni! Mutass meg a n"agy"idnak is!

KÓRUS: Évente négyszer fonnyad a hagyma,
kezdeti réten nyüzüge a petanque(-)hangulat(-)foszlány.
A fájlt három3 napig vagy tíz10 letöltésig tárolják a szerverükön.

[következ és nyíl] Busongó komornyik adott csasztuskát tölt le a hangulata miatt.

Pszichedelikus freak-folk

2010-06-18T01:39:00.000-07:00

A walesi Gorky's Zygotic Mynci (a 'mynci' a walsh nyelvnek megfelelő ejtése az angol 'monkey') egyéni, eredeti, bolondos zenét játszik. Naiv kis folkos dallamoktól kezdve a diszkrét rockos őrületig van itt minden. Mivel a banda a 90-es évek elejétől végéig alkotott, zenei nyelvezete is ennek megfelelő, de a pszichedelikus freak-folk egészen jó címke. Angolul és walsh gael-ül is énekelnek, ami már önmagában érdekes.

Példaképük egyértelműen a Canterbury szcéna, közülük sem a progresszív mesterek, inkább Kevin Ayers kedves bugyutaságai, illetve Robert Wyatt munkássága. Már csak azért is érdemes velük foglalkozni, mert a Canterbury szcéna által kijelölt zenei útvonalon a fiatalabb generációk már nem nagyon lépdeltek...

Én még hangulatra kötném ide a The Flaming Lips-et és valamiért az Animal Collective-vel is érzek valami borzasztó távoli rokonságot, de ha ti nem, akkor panaszkodjatok bátran (a komment mezőbe)!

Egy nagyszerű albumuk 1997-ből:

Barafundle

Kifejezetten albumot érdemes hallgatni tőlük, valahogy úgy jön át a sokszínűségük, a különféle témák íve. Egy-egy dal kiragadva bénácskának hathat. De azért legyen három ízelítő youtube.

Kettő.

Három.

Gitárosok félistene

2010-06-17T06:24:00.000-07:00

Shawn Lane a legvirtuózabb gitáros, aki valaha élt; amellett, hogy gyorsan tudott játszani, nehéz dolgokat játszott, szép dolgokat játszott, "lélekteli" muzsikákat, és mindezt rendkívül precízen! Sajnos nagyon beteges volt, ezért már eltávozott közülünk.
Ő amolyan "gitárosok gitárosa", a nem zenészek kevesen ismerik, a gitárosok viszont félistenként tekintenek rá – valami fura mutáns képességekkel született, emiatt az ő technikai tudása az embereknek általában véve elérhetetlen; nem is nagyon gyakorolt érte (13 évesen is már közel olyan gyorsan játszott, mint amikor meghalt, egyszerűen csak a "zenélési képessége" fejlődött, vagyis művészileg érett be).

Nagyon kedves, szerény, jófej ember volt, bár életében kevesen fedezték fel és értékelték tehetségét, munkásságát.

Shawn Lane olyan gyorsan volt képes játszani, hogy a precízen kijátszott hangáradat összeállt amolyan c64 arpeggiator szerű masszává :-) – és az a fura, hogy a céltalan darálás élménye helyett mindez valami más zenei síkon összeáll, értelmet nyer (az élmény inkább a zajzenék hangulati hatásaihoz hasonlítható, melodikus élményről már szó sincs) – emiatt valahogy felette áll a többi virtuóz öncélú darálgatásain.

Shawn főleg rockos, jazz-rock fúziós vonalon indult el, majd integrálta a klasszikus zenét, később igen komolyan megtanult billentyűzni is. Ezután igen komolyan elmerült az indiai klasszikus zenében, és olyan alázatos indiai-jazz-rock fúziós csinált Jonas Hellborggal (aki a Mahavishnu Orchestra basszerosa volt a 80-as években), ahol Lane bizonyos számokban a sitar/sarod játékot helyettesíti, anélkül, hogy ráerőltetné a jazzes, rockos elemeket az indiai zenére, inkább hagyja az indiai zenészeket érvényesülni – valahol a zenei-kulturális alázat mintapéldája ez nekem, szemben az olyan próbálkozásokkal, ahol beleerőltetnek egy szitárt meg egy tablát valami béna jazzbe, és azt mondják rá, hogy az fúzió, meg világzene.

Multi-instrumentalista volt, számos hangszeren virtuóz; érdekes, hogy betegsége súlyos izületi és izomfájdalmakkal járt egész életében, tehát a gitározás is fájt neki, így aztán legtöbbször pihenni kényszerült, feküdni, aludni; hogy aztán beszteroidozzák, hogy ki tudjon menni a színpadra... talán ilyenkor -- hogy enyhült a fájdalma -- ideiglenesen megszabadult a szenvedésektől, és ezért játszott olyan különösen, ahogyan (sajnos ettől a szteroidozástól hízott el, illetve halt meg).

Kis nyolcvanas évek rock, itt még nem olyan érett, de muzsikájában van valami kedves humor, meg persze a billentyű is Ő:
http://www.youtube.com/watch?v=tbPTeFta4lw&feature=related

Egy félig indiais, de inkább európai (van ennél komolyabban indiaiasabbja is, fretless gitárral):
http://www.youtube.com/watch?v=6l5sEvC0SpY&feature=player_embedded#!

Nagyon ajánlom a Jonas Hellborg - Icon albumot, ahol igazán tisztán valósul meg ez az alázatos indiai-európai fúzió.

Annyit még érdemes tudni róla, hogy mindössze két szólóalbuma jelent meg, ugyanis gondban volt a kiadójával. Rengeteg kompozíciója így kollaborációs projekteken belül jelent meg, mások neve alatt. Igen sok remekművét így pl. pont Jonas Hellborg barátja neve alatt kell keresnünk, de pl. Santana egyik dobosával, Michael Shrieve-vel is készített albumot.

A teljes képhez ez is kell, ahogy Buckethead emelgeti a gitárját és Shawn Lane szövegel:
http://www.youtube.com/watch?v=yXaYt1vDbXU
:-D

Aki inkább egyben nézne egy fan által készített 20 perces Tribute válogatást:

http://www.youtube.com/watch?v=cmy3zKBRsg8&feature=related

Sokan néztek fel Shawn Lane-re a kortárs gitárosok közül, Buckethead mellett megemlíteném, hogy Lane tanítványa és tisztelője volt pl. Paul Gilbert is.

A sebességéről néhány érdekes adat: 18–21 precíz (!) pengetést is képes volt másodpercenként végrehajtani, tartósan, hosszú ideig, akár bonyolult témákat játszva is.

Anyagok
Jonas Hellborg munkái

Wu Fei

2010-06-10T05:30:00.000-07:00

Aztán rájöttem, hogy Wu Fei neve már Moersből ismerős, akkor láttam a Tzadik cédék között a Yuan-t Wu Feitől. Ami most kiderült róla, Fred Frith-szel és Carla Kihlstedt-tel, vagyis a Cosa Brava oszlopos tagjaival zenélgetett együtt, így hozták össze hárman az Egy távoli fiatalságot.

Tavaly a moersi templomban láttunk egy kotóművészt, nos amin Wu Fei játszik az is kotó voltaképp, én elsőre azt is hittem, de nem, mert Wu Fei nem japán, hanem kínai, hangszere pedig így a guzheng.

Érdekes volt rápillantani az influences sorra:
apám, anyám, guzheng, peking, macskák, nyári palota, filozófia, kínai folkdalok, irodalom, pekingi opera, filmek, utazás, modern tánc, nyitott emberek, kalligráfia, galaxisok, sakk, Tianmen-tér, kínai pop '30-'80-as évekig, Charlie Chaplin, Lev Tolsztoj
és így tovább
Azért érdekes sor, még ha egyébként sokan ugyancsak nyitottak vagyunk, az érdekes, hogy ennyi mindent ide is köt, és le is ír magáról Wu Fei.

A távol-keleti zene kedvelőinek.

Elbájoló képek

Henry Kaiser

2010-06-09T23:11:00.000-07:00

Henry Kaiser nagyszerű San Francisco környéki experimental, avant-garde gitáros. 1978 körül kezdte munkásságát, rendkívül virtuóz, és afféle első generációs nagyágyú, mint pl. Fred Frith. Alábbi 1991-es albumán Buckethead is segédkezik. A muzsikát folyamatosan átszövik a különféle népzenei hatások, ami miatt az időnként megjelenő country-s vagy rockos motívumok is zenei gerinc helyett egyfajta modern népzene hatását keltik.

Hope You Like Our New Direction

Carlo Mombelli

2010-06-07T14:22:00.000-07:00

and the Prisoners of Strange.
Theory
végülis jó lenne az a régi korong is még.
Képet kerestem a theory albumról, de nem találtam a neten! Majd lefotózom így hát. Viszont a keresés közben véletlenül találtam ezt a blogot, postok a mostani moers fesztiválról, néhány videó is...
http://spring-any-day-now.blogspot.com/

religion

2010-06-02T06:42:00.000-07:00

Már be van flacolva a mombelli cd, de valamiért legutóbb nem működött az ul, még egy kicsit várni kell. Azért most meg kellett hallgatnom ezt megint. Nagyon... elhittem... már akkor is... nekik.

Brötzmann-tesztoszteron

2010-05-31T10:29:00.000-07:00

Annyira kigondoltam, hogy azzal fogom kezdeni ezt a posztot, hogy büntessétek magatok egy kis Brötzmann-nal, csakhogy azt hiszem nem a megfelelő albumot választottam, talán csak túl régi, mindenesetre egész élvezhető... hol van hát a szájnyaira kelt Brötzmann-tesztoszteron?

A Short visit to nowhere 2001-es album, az infozsákból pedig kiderül, hogy Brötzibácsi tárogatón is zenél, talán épp ezen az albumon! Tessék felfedezni.

Peter Brötzmann — tenor sax, tarogato, clarinet
Joe McPhee — trumpet, valve trombone
Jeb Bishop — trombone
Ken Vandermark — tenor sax, clarinet
Mats Gustafsson — tenor sax, baritone sax
Mars Williams — alto sax, tenor sax
Fred Lonberg-Holm — cello, violin
Kent Kessler — bass
Michael Zerang — drums
Hamid Drake — drums, frame drum, voice
plus
Roy Campbell — trumpet, flugelhorn
William Parker — bass, log drum

SSSS

2010-05-31T05:34:00.000-07:00

SSSS

úgy mint

Super Seaweed Sex Scandal

FLAC-ban hallgathatjátok Moers legfiatalabbjainak lelkes alkotását

a Sexy Noise első albumuk

mi pedig az első európai rajongók

és általában véve az első dedikáltatók "ever"

Ami csiklandhatja az ínnyet: a dobos tanára Shahzad Ismaily, az egyik szaxisé pedig John Zorn

(fresh release: recorded in 2010. április 29.)

Hosszú cső

2010-05-31T03:56:00.000-07:00

Andreas Stahel valami olyasmit művel valami rémesen mély fuvoláin (basszus/kontrabasszus), ami engem Colin Stetson művészetére emlékeztet. Egy rövid bemutató.
Itt pedig bele lehet hallgatni albumába:
http://www.andreas-stahel.ch/de/cds/index.html
(Teljes anyag most nincs.)

flng lw flw

2010-05-29T10:14:00.000-07:00

Kicsit sokat lógok a zenéken, és ez így lesz még jópár napig, de majd elmúlik, don't worry. Megosztósra habituálódtam, épp ezért el kell, hogy mondjam azt a remek örömhírt, hogy Shahzad Ismaily nem csak hogy filmzenéket készít, de Carla Kihlstedt-tel, a hegedűfenomén nénivel, aki pont azt műveli az énekhangjával és a hangszere hangjával, amire annyira vágytam, vagyis, hogy miként befejeződne egy hang az egyiken, a másik ugyanott átveszi a hullámfonalat és egy pillanatra nem is tudni, melyik hangszer szól épp, de a következőben a ritkább vagy sűrűbb ívek folyamatossága már kirajzolja az új hang mintázatát. ésígytovább

Flying Low is the soundtrack to a modern dance piece. The result isn’t quite cinematic, that’s much too grandiose a term, but it’s definitely visual. Flying Low has plenty of ambient moments, soundscapes, and at times builds up to resemble French jazz. Yet it never remains on any element long enough to be defined by it. There is practically never a break, as it flows from one track to the next, enforcing the album’s fluidity, and reminding you that it is in fact a soundtrack.

OY play play play

2010-05-29T08:32:00.000-07:00

Az első élmény idén Moersben! Cukiság, valami veleszületett érzék a dalok felépítéséhez, hogy éppígy cukiság legyen. Azt írja myspace oldalán (Oysterhead + R.E.M. + pingpong = Joy Frem(-)pong <-1-1+-0> vagyis oyrempong - Danke jólemlékező Balázs!), úgy született az egész, hogy megkérte a barátait, meséljenek sztorikat gyerekkorukból. Olyan sok vicces vagy nyomasztó történet érkezett, hogy született és lőn, és nem is igaz, hogy nincs albuma csak ez a hallgatható májszpaszi.
Ez az:

26 szám (a és b) van az albumon! A last.fm azt írja, hogy 1978-ban Ghánában sírt fel először a kis Joy, később származott el Svájcba, aztán Berlinbe. Innen hát az autentikus gospelezés a templom tövében..

A legkedvesebb számok a troll, a positiveli és hát a first box then walk - nehogy a világ hirtelen elpusztuljon, lépj mindig kockára pont és naponta háromszor gondolkodj pozitívan.

OY_Gap_Live at Le Bourg from PATLALA VIDEO on Vimeo.

Mazen Kerbaj

2010-05-29T05:41:00.001-07:00

Szintén egy morning szessön, egy nagyon szórakoztató eset Mazen Kerbaj trombitás és Ariel Shibolet szaxofonistával. Kerbaj (aki egyébként libanoni, ha valakit) nem egyszerűen trombitál, hanem a különféle, egyébként hétköznapi vagy kacatjellegű, egyszerű tárgyakat a hangszerhez applikálva ad ki olyan hangokat, amiket maximum elektornikusan várnánk.
Nem véletlen, hogy a zene ilyen hibbant, a csávó amolyan napirajzos alkat, ahogy a fentebbin is látszik, ami a honlapjának nyitóképe. Zenében főleg a sahel el bekaat ajánlom, jól visszaadja, hogy milyen, bár legalább videó kellene.

Tessék

Jim Black

2010-05-29T04:16:00.000-07:00

Night vagy morning sessionön láthattuk, én utóbbin, aznapra minden mást überelt, pedig csak jammelés volt (na de Shahzad Ismailyvel, az SSSS zongorás-harmónikásával, az SSSS japán leányzó szaxofonosával, Viljam Nybacka a basszusgitáros, na ő is nagyszerű volt, és a férfi szaxofonista ill. basszus klarinétos - lehet, hogy ő volt Chris Speed?). Jim Black dobosként bámulatos keretet adott az improvizációnak, nem hagyta, hogy káoszos avantgárd zörgésbe-zajongásba fulladjon a produkció, ebből inkább kialakult egy groove, előbb-utóbb elkapta a többieket is, és azért a csapat nagyobbik része szerette így. Döbbenetesen szépen tud dobolni, finoman, halkan, hangosan, zörögve, bárhogy.

JB több mint 30 éve dobol, amúgy 43 éves, csak azért, hogy ez így mennyi. Több mint 100 felvett albumon dobolt már.. A new music jazz fő alakja - írják. A mostani fő bandája az AlasNoAxis, legutóbbi lemezük pedig a Houseplant.

Chris Speed -Tenor Sax
Hilmar Jensson -Guitars
Skuli Sverrisson -Basses
Jim Black -Drums/Laptop

Amikor még csak a színpad szélén állt, azt hittem egy a közönségből, olyan egyszerű volt, aztán olyan élvezettel dobolt, aranyosság.

Igen, biztos lesz még itt több is Jimtől.

GrubenKlangOrchester helyett...

2010-05-28T07:47:00.000-07:00

A moers-i fesztivál Grubenkland "Reloded" anyagát kevesen hallottuk. Nehéz, fajsúlyos muzsika volt, nem fogta senki a kis kezünket, hogy végigvezesse fülkagylónk útvesztőjében (?!). A félálomban küszködő koncentráción csak annyi hatolt át (a tavalyi Guillermo Klein Y Los Guachos-hoz hasonlóan), hogy jó lenne otthon ezt hangfelvételről meghallgatni többször, megérteni a különös zene mélyebb rezdüléseit.

Ha az új produkciót nem is, a komponista George Graewe egy könnyebben hangszerelt művét megtaláltam a neten:

http://tinyurl.com/34de7on

Tessék, egy review róla:

http://www.allaboutjazz.com/php/article.php?id=23633

in Yelm

2010-05-28T02:17:00.000-07:00

Az idei Moers kapcsán bizonyossá vált nekem, hogy érdemes Shahzad Ismaily nyomán folytatni a felfedezőutat. Tavaly még csak Marc Ribot-val, most pedig valami összetartó, multiinstrumentalista módján mutatta magát, és öregebbnek tűnt, sokkal. Az SSSS dobosának tanárbácsijává változott.

Eyvind Kang megint, most Shahzaddal. A Tzadik kiadásában ilyen felállású muzsika:

Shahzad Ismaily: Drums
Eyvind Kang: Violin, Viola, Cello, Basses, Guitars, Sitars, Drums, Keyboard, Trumpet, Recorders, Bird Ambience, Compositions
Steve Moore: Trombone
Hans Teuber: Bass Clarinet, Clarinet, Flute
Doug Wieselman: Bass Clarinet
Thilges 3: Programming
Dave Abramson: Percussion
Mell Dettmer: Rain Ambience, Echoplex, Korg MS 20
Barbara Fasching: English Horn
Wolfgang Heiler: Bassoon
Taina Karr: English Horn, Oboe, Oboe D'Amore
Jessika Kenney: Voice
Don McGreevy: Drums
Scott Schaafsma: Double Bass
Nikolaus Vogelhofer: French Horn
Gretchen Yanover: Cello

Degenerate Art Orchestra
Kala Ramnath: Violin Soloist
Joshua Kohl: Conductor
Madeleine Sosin: Quijara De Burro

Orchestra Del Teatro Communale Di Bologna
Matt Chamberlain: Hand Drums, Gongs
Marco Dalpane: Keyboards
Aldo Sisillo: Conductor
Walter Zanetti: Guitar

Most ez mindenkit elrettentett, de már annyira megszoktuk a bigbandeket, én is beláttam, hogy amit ezek a fajta bigbandek adnak az nagyon más, mint a Félegyházi Koncert Fúvószenekar... Úh hallgatatlanul is bepostolom ezt ide, The Yelm Sessions 2007-ből.

Yelm is a city in Thurston County, Washington, United States. The population was 3,289 at the 2000 census. The word "Yelm" comes from the Coast Salish word "shelm" which means "land of the dancing spirits" their interpretation of the moir effect of heat rising off the prairie.

The Yelm Prairie was originally inhabited by members of the Nisqually Indian Tribe. The first permanent European-American settlers came in 1853 to join the Hudson's Bay Company sheep farmers who were already in the area.

Friselli virághang

2010-05-28T02:03:00.000-07:00

Bill Frisell projekt a Floratone Eyvind Kang közreműködésével. Hegedű, gitár, basszus, dob, loop felállás. Végtelen érzésű.

BILL FRISELL electric & acoustic guitars, loops
MATT CHAMBERLAIN drums, percussion, loop
TUCKER MARTINE production
LEE TOWNSEND production

with guests:
Viktor Krauss acoustic & electric bass
Ron Miles cornet (tracks 1-3,7,8)
Eyvind Kang violin, viola (tracks 1-3,7,8)

valami Eyvind Kangról

2010-05-28T01:39:00.000-07:00

Bill Frisell, Eyvind Kang & Rudy Royston nem új formáció, sőt Frisell és Kang már 10 éve is dolgoztak együtt. Az előbbi hármastól recorded music még nem, de ez a 10 évvel ezelőtti izlandi történet immár íme. És sőt, Shazad Ismaily-val is dolgozott együtt Möszjö Kang, úgy sejtem, az sem lehet rossz.

Stepping into the dark

2010-05-27T15:32:00.000-07:00

Jonatahan Coleclough (UK)

Manu Holterbach (F)

John Wall (UK)

Francisco Lopez (ES)

Toy Bizarre (F)

Small Cruel Party (USA)

Maestro Frith elrongyolódott atlasza

2010-05-27T12:26:00.000-07:00

itt