Shawn Lane a legvirtuózabb gitáros, aki valaha élt; amellett, hogy gyorsan tudott játszani, nehéz dolgokat játszott, szép dolgokat játszott, "lélekteli" muzsikákat, és mindezt rendkívül precízen! Sajnos nagyon beteges volt, ezért már eltávozott közülünk.
Ő amolyan "gitárosok gitárosa", a nem zenészek kevesen ismerik, a gitárosok viszont félistenként tekintenek rá – valami fura mutáns képességekkel született, emiatt az ő technikai tudása az embereknek általában véve elérhetetlen; nem is nagyon gyakorolt érte (13 évesen is már közel olyan gyorsan játszott, mint amikor meghalt, egyszerűen csak a "zenélési képessége" fejlődött, vagyis művészileg érett be).
Nagyon kedves, szerény, jófej ember volt, bár életében kevesen fedezték fel és értékelték tehetségét, munkásságát.
Shawn Lane olyan gyorsan volt képes játszani, hogy a precízen kijátszott hangáradat összeállt amolyan c64 arpeggiator szerű masszává :-) – és az a fura, hogy a céltalan darálás élménye helyett mindez valami más zenei síkon összeáll, értelmet nyer (az élmény inkább a zajzenék hangulati hatásaihoz hasonlítható, melodikus élményről már szó sincs) – emiatt valahogy felette áll a többi virtuóz öncélú darálgatásain.
Shawn főleg rockos, jazz-rock fúziós vonalon indult el, majd integrálta a klasszikus zenét, később igen komolyan megtanult billentyűzni is. Ezután igen komolyan elmerült az indiai klasszikus zenében, és olyan alázatos indiai-jazz-rock fúziós csinált Jonas Hellborggal (aki a Mahavishnu Orchestra basszerosa volt a 80-as években), ahol Lane bizonyos számokban a sitar/sarod játékot helyettesíti, anélkül, hogy ráerőltetné a jazzes, rockos elemeket az indiai zenére, inkább hagyja az indiai zenészeket érvényesülni – valahol a zenei-kulturális alázat mintapéldája ez nekem, szemben az olyan próbálkozásokkal, ahol beleerőltetnek egy szitárt meg egy tablát valami béna jazzbe, és azt mondják rá, hogy az fúzió, meg világzene.
Multi-instrumentalista volt, számos hangszeren virtuóz; érdekes, hogy betegsége súlyos izületi és izomfájdalmakkal járt egész életében, tehát a gitározás is fájt neki, így aztán legtöbbször pihenni kényszerült, feküdni, aludni; hogy aztán beszteroidozzák, hogy ki tudjon menni a színpadra... talán ilyenkor -- hogy enyhült a fájdalma -- ideiglenesen megszabadult a szenvedésektől, és ezért játszott olyan különösen, ahogyan (sajnos ettől a szteroidozástól hízott el, illetve halt meg).
Kis nyolcvanas évek rock, itt még nem olyan érett, de muzsikájában van valami kedves humor, meg persze a billentyű is Ő:
http://www.youtube.com/watch?v=tbPTeFta4lw&feature=relatedEgy félig indiais, de inkább európai (van ennél komolyabban indiaiasabbja is, fretless gitárral):
http://www.youtube.com/watch?v=6l5sEvC0SpY&feature=player_embedded#!Nagyon ajánlom a Jonas Hellborg - Icon albumot, ahol igazán tisztán valósul meg ez az alázatos indiai-európai fúzió.
Annyit még érdemes tudni róla, hogy mindössze két szólóalbuma jelent meg, ugyanis gondban volt a kiadójával. Rengeteg kompozíciója így kollaborációs projekteken belül jelent meg, mások neve alatt. Igen sok remekművét így pl. pont Jonas Hellborg barátja neve alatt kell keresnünk, de pl. Santana egyik dobosával, Michael Shrieve-vel is készített albumot.
A teljes képhez ez is kell, ahogy Buckethead emelgeti a gitárját és Shawn Lane szövegel:
http://www.youtube.com/watch?v=yXaYt1vDbXU
:-D
Aki inkább egyben nézne egy fan által készített 20 perces Tribute válogatást:
Sokan néztek fel Shawn Lane-re a kortárs gitárosok közül, Buckethead mellett megemlíteném, hogy Lane tanítványa és tisztelője volt pl. Paul Gilbert is.
A sebességéről néhány érdekes adat: 18–21 precíz (!) pengetést is képes volt másodpercenként végrehajtani, tartósan, hosszú ideig, akár bonyolult témákat játszva is.
AnyagokJonas Hellborg munkái
Az idei leghallgatottabb zeném egyben az idei legnagyobb felfedezettem is. Rögtön január elején történt, hogy egyetlen youtube videó után beszereztem az összes fellelhető albumot Mugisontól, a maga és családja, barátai által rajzolt, varrott, csomagolt és postázott 3+1 darabot. És azóta is nagyon szeretem őket, kivált a Lonely Mountain és a Mugimama című albumokat. Előbbi még londonban készült egyedül, utóbbiban pedig az egész széles izlandi családi-baráti kör közreműködik énekkel, harmonikával, beszéddel. 
