Brötzmann-tesztoszteron

Annyira kigondoltam, hogy azzal fogom kezdeni ezt a posztot, hogy büntessétek magatok egy kis Brötzmann-nal, csakhogy azt hiszem nem a megfelelő albumot választottam, talán csak túl régi, mindenesetre egész élvezhető... hol van hát a szájnyaira kelt Brötzmann-tesztoszteron?

A Short visit to nowhere 2001-es album, az infozsákból pedig kiderül, hogy Brötzibácsi tárogatón is zenél, talán épp ezen az albumon! Tessék felfedezni.

Peter Brötzmann — tenor sax, tarogato, clarinet
Joe McPhee — trumpet, valve trombone
Jeb Bishop — trombone
Ken Vandermark — tenor sax, clarinet
Mats Gustafsson — tenor sax, baritone sax
Mars Williams — alto sax, tenor sax
Fred Lonberg-Holm — cello, violin
Kent Kessler — bass
Michael Zerang — drums
Hamid Drake — drums, frame drum, voice
plus
Roy Campbell — trumpet, flugelhorn
William Parker — bass, log drum

SSSS

SSSS

úgy mint

Super Seaweed Sex Scandal

FLAC-ban hallgathatjátok Moers legfiatalabbjainak lelkes alkotását

a Sexy Noise első albumuk

mi pedig az első európai rajongók

és általában véve az első dedikáltatók "ever"

Ami csiklandhatja az ínnyet: a dobos tanára Shahzad Ismaily, az egyik szaxisé pedig John Zorn

(fresh release: recorded in 2010. április 29.)

Hosszú cső

Andreas Stahel valami olyasmit művel valami rémesen mély fuvoláin (basszus/kontrabasszus), ami engem Colin Stetson művészetére emlékeztet. Egy rövid bemutató.
Itt pedig bele lehet hallgatni albumába:
http://www.andreas-stahel.ch/de/cds/index.html
(Teljes anyag most nincs.)

flng lw flw

Kicsit sokat lógok a zenéken, és ez így lesz még jópár napig, de majd elmúlik, don't worry. Megosztósra habituálódtam, épp ezért el kell, hogy mondjam azt a remek örömhírt, hogy Shahzad Ismaily nem csak hogy filmzenéket készít, de Carla Kihlstedt-tel, a hegedűfenomén nénivel, aki pont azt műveli az énekhangjával és a hangszere hangjával, amire annyira vágytam, vagyis, hogy miként befejeződne egy hang az egyiken, a másik ugyanott átveszi a hullámfonalat és egy pillanatra nem is tudni, melyik hangszer szól épp, de a következőben a ritkább vagy sűrűbb ívek folyamatossága már kirajzolja az új hang mintázatát. ésígytovább

Flying Low is the soundtrack to a modern dance piece. The result isn’t quite cinematic, that’s much too grandiose a term, but it’s definitely visual. Flying Low has plenty of ambient moments, soundscapes, and at times builds up to resemble French jazz. Yet it never remains on any element long enough to be defined by it. There is practically never a break, as it flows from one track to the next, enforcing the album’s fluidity, and reminding you that it is in fact a soundtrack.

OY play play play

Az első élmény idén Moersben! Cukiság, valami veleszületett érzék a dalok felépítéséhez, hogy éppígy cukiság legyen. Azt írja myspace oldalán (Oysterhead + R.E.M. + pingpong = Joy Frem(-)pong <-1-1+-0> vagyis oyrempong - Danke jólemlékező Balázs!), úgy született az egész, hogy megkérte a barátait, meséljenek sztorikat gyerekkorukból. Olyan sok vicces vagy nyomasztó történet érkezett, hogy született és lőn, és nem is igaz, hogy nincs albuma csak ez a hallgatható májszpaszi.
Ez az:

26 szám (a és b) van az albumon! A last.fm azt írja, hogy 1978-ban Ghánában sírt fel először a kis Joy, később származott el Svájcba, aztán Berlinbe. Innen hát az autentikus gospelezés a templom tövében..

A legkedvesebb számok a troll, a positiveli és hát a first box then walk - nehogy a világ hirtelen elpusztuljon, lépj mindig kockára pont és naponta háromszor gondolkodj pozitívan.

OY_Gap_Live at Le Bourg from PATLALA VIDEO on Vimeo.

Mazen Kerbaj

Szintén egy morning szessön, egy nagyon szórakoztató eset Mazen Kerbaj trombitás és Ariel Shibolet szaxofonistával. Kerbaj (aki egyébként libanoni, ha valakit) nem egyszerűen trombitál, hanem a különféle, egyébként hétköznapi vagy kacatjellegű, egyszerű tárgyakat a hangszerhez applikálva ad ki olyan hangokat, amiket maximum elektornikusan várnánk.
Nem véletlen, hogy a zene ilyen hibbant, a csávó amolyan napirajzos alkat, ahogy a fentebbin is látszik, ami a honlapjának nyitóképe. Zenében főleg a sahel el bekaat ajánlom, jól visszaadja, hogy milyen, bár legalább videó kellene.

Tessék

Jim Black

Night vagy morning sessionön láthattuk, én utóbbin, aznapra minden mást überelt, pedig csak jammelés volt (na de Shahzad Ismailyvel, az SSSS zongorás-harmónikásával, az SSSS japán leányzó szaxofonosával, Viljam Nybacka a basszusgitáros, na ő is nagyszerű volt, és a férfi szaxofonista ill. basszus klarinétos - lehet, hogy ő volt Chris Speed?). Jim Black dobosként bámulatos keretet adott az improvizációnak, nem hagyta, hogy káoszos avantgárd zörgésbe-zajongásba fulladjon a produkció, ebből inkább kialakult egy groove, előbb-utóbb elkapta a többieket is, és azért a csapat nagyobbik része szerette így. Döbbenetesen szépen tud dobolni, finoman, halkan, hangosan, zörögve, bárhogy.

JB több mint 30 éve dobol, amúgy 43 éves, csak azért, hogy ez így mennyi. Több mint 100 felvett albumon dobolt már.. A new music jazz fő alakja - írják. A mostani fő bandája az AlasNoAxis, legutóbbi lemezük pedig a Houseplant.

Chris Speed -Tenor Sax
Hilmar Jensson -Guitars
Skuli Sverrisson -Basses
Jim Black -Drums/Laptop

Amikor még csak a színpad szélén állt, azt hittem egy a közönségből, olyan egyszerű volt, aztán olyan élvezettel dobolt, aranyosság.

Igen, biztos lesz még itt több is Jimtől.

GrubenKlangOrchester helyett...

A moers-i fesztivál Grubenkland "Reloded" anyagát kevesen hallottuk. Nehéz, fajsúlyos muzsika volt, nem fogta senki a kis kezünket, hogy végigvezesse fülkagylónk útvesztőjében (?!). A félálomban küszködő koncentráción csak annyi hatolt át (a tavalyi Guillermo Klein Y Los Guachos-hoz hasonlóan), hogy jó lenne otthon ezt hangfelvételről meghallgatni többször, megérteni a különös zene mélyebb rezdüléseit.

Ha az új produkciót nem is, a komponista George Graewe egy könnyebben hangszerelt művét megtaláltam a neten:

http://tinyurl.com/34de7on

Tessék, egy review róla:

http://www.allaboutjazz.com/php/article.php?id=23633

in Yelm

Az idei Moers kapcsán bizonyossá vált nekem, hogy érdemes Shahzad Ismaily nyomán folytatni a felfedezőutat. Tavaly még csak Marc Ribot-val, most pedig valami összetartó, multiinstrumentalista módján mutatta magát, és öregebbnek tűnt, sokkal. Az SSSS dobosának tanárbácsijává változott.

Eyvind Kang megint, most Shahzaddal. A Tzadik kiadásában ilyen felállású muzsika:



Shahzad Ismaily: Drums
Eyvind Kang: Violin, Viola, Cello, Basses, Guitars, Sitars, Drums, Keyboard, Trumpet, Recorders, Bird Ambience, Compositions
Steve Moore: Trombone
Hans Teuber: Bass Clarinet, Clarinet, Flute
Doug Wieselman: Bass Clarinet
Thilges 3: Programming
Dave Abramson: Percussion
Mell Dettmer: Rain Ambience, Echoplex, Korg MS 20
Barbara Fasching: English Horn
Wolfgang Heiler: Bassoon
Taina Karr: English Horn, Oboe, Oboe D'Amore
Jessika Kenney: Voice
Don McGreevy: Drums
Scott Schaafsma: Double Bass
Nikolaus Vogelhofer: French Horn
Gretchen Yanover: Cello

Degenerate Art Orchestra
Kala Ramnath: Violin Soloist
Joshua Kohl: Conductor
Madeleine Sosin: Quijara De Burro

Orchestra Del Teatro Communale Di Bologna
Matt Chamberlain: Hand Drums, Gongs
Marco Dalpane: Keyboards
Aldo Sisillo: Conductor
Walter Zanetti: Guitar

Most ez mindenkit elrettentett, de már annyira megszoktuk a bigbandeket, én is beláttam, hogy amit ezek a fajta bigbandek adnak az nagyon más, mint a Félegyházi Koncert Fúvószenekar... Úh hallgatatlanul is bepostolom ezt ide, The Yelm Sessions 2007-ből.

Yelm is a city in Thurston County, Washington, United States. The population was 3,289 at the 2000 census. The word "Yelm" comes from the Coast Salish word "shelm" which means "land of the dancing spirits" their interpretation of the moir effect of heat rising off the prairie.

The Yelm Prairie was originally inhabited by members of the Nisqually Indian Tribe. The first permanent European-American settlers came in 1853 to join the Hudson's Bay Company sheep farmers who were already in the area.

Friselli virághang

Bill Frisell projekt a Floratone Eyvind Kang közreműködésével. Hegedű, gitár, basszus, dob, loop felállás. Végtelen érzésű.



BILL FRISELL electric & acoustic guitars, loops
MATT CHAMBERLAIN drums, percussion, loop
TUCKER MARTINE production
LEE TOWNSEND production

with guests:
Viktor Krauss acoustic & electric bass
Ron Miles cornet (tracks 1-3,7,8)
Eyvind Kang violin, viola (tracks 1-3,7,8)

valami Eyvind Kangról

Bill Frisell, Eyvind Kang & Rudy Royston nem új formáció, sőt Frisell és Kang már 10 éve is dolgoztak együtt. Az előbbi hármastól recorded music még nem, de ez a 10 évvel ezelőtti izlandi történet immár íme. És sőt, Shazad Ismaily-val is dolgozott együtt Möszjö Kang, úgy sejtem, az sem lehet rossz.

Stepping into the dark

Jonatahan Coleclough (UK)

Manu Holterbach (F)

John Wall (UK)

Francisco Lopez (ES)

Toy Bizarre (F)

Small Cruel Party (USA)

Maestro Frith elrongyolódott atlasza

itt