2011. március 11., péntek

Bátor Part Moers 2010 szí-dí él



http://musictravellerstwo.blogspot.com/2010/11/cosa-brava-2010-05-24-moers-fm.html

Fred Frith – guitar, bass, voc
Carla Kihlstedt – violin, voc
Zeena Parkins – accordion, synth, voc
Matthias Bossi – drums, voc
Shahzad Ismaily – guitar, perc
The Norman Conquest – sound manipulation

2011. február 7., hétfő

OYrem(ix)

OY First box then walk remix (!) albuma ingyen letölthető a Creaked label jóvoltából. Ki az az OY? Az ijesztő mesék loopistája, akinek szemlátomást az a legjobb küldetése: Positiveli :)

2010-es Moers-utó OY-ról nálunk
oyrempong a myspace-en

A Trollok kaptak official videót is:

Oy 'Trolls' [Official Music Video] from Creaked Records on Vimeo.

2011. február 4., péntek

Csókolj tisztára!


Első hallgatás utáni benyomás, hogy Sam Beam ezúttal kitekintett az eddig megszokott fojtott, melankolikus folk-country akusztikus világából, zenéje nyitottabb és színesebb lett, de a Kiss Each Other Clean is olyan, mintha egy csapat hippi örömzenélne. A legjobb hallgatnivaló Iron&Wine-tól a Shepherd's Dog és a Calexico-s közös album óta.

Az énekhangzás hovatovább, Mugisonos lett, sőt néha befigyeltek Queenes érzetek, de mindez első hallgatás után, szóval csak annyit mondanék még, hogy megjelentek a fúvósok, hol szolidan, hol csak "beleénekelve" a dalba, és valami '80-as évekbeli (?) vokálstíl, valamint a minimál nyomnyommogó szinti. Az összhatás továbbra sem lett modern, azoknak fekszik, akik kedvelik a nagy csoportos zenélgetés hangulatát némi zöld után, és vonzódnak a '80-as évek végi pophoz is kicsit, merthogy itt az elsöprő countryfolknyargalászás helyett inkább vállemelgetős worldmusic van megpoposítva.

Groovesharkon hallgatható.

+ olvassátok el a Quart kritikát, C+ értékelést kapott, szerintük nem érdekes az album, szerintem meg igen :)

2010. december 29., szerda

2010 - piir lista

Az idei leghallgatottabb zeném egyben az idei legnagyobb felfedezettem is. Rögtön január elején történt, hogy egyetlen youtube videó után beszereztem az összes fellelhető albumot Mugisontól, a maga és családja, barátai által rajzolt, varrott, csomagolt és postázott 3+1 darabot. És azóta is nagyon szeretem őket, kivált a Lonely Mountain és a Mugimama című albumokat. Előbbi még londonban készült egyedül, utóbbiban pedig az egész széles izlandi családi-baráti kör közreműködik énekkel, harmonikával, beszéddel.

Ezt hallgattam legtöbbet tőle:


Az összes többi helyezett a hallgatottsági listámon a 2010-es Moers-fesztiválhoz kapcsolódik. A többiektől kicsit eltérő módon én OY-t és Jim Blacket hallgattam utólag legtöbbet, és persze azért ott van a Cosa Brava is, és felkutattam Bill Frisell munkásságának egy részét.



Idén fedeztem fel magamnak igazán Bob Dylant is, és volt két fontos hangulatzeném, az egyik a Balmorhea, a másik a zseniális This Heat Deceit c. albuma.





Nagyon sokat hallgattam még Vashti Bunyantól egyetlen egy régi számot, a Just another diamond day címűt, aminek hatására megírtam első butácska szöveges dalomat is.



Az év koncertjei

1. Gundecha Brothers dhrupad ének - indiai klasszikus zene mesterei Trafó sorozat
2. After Crying
3. Santur koncert - indiai klasszikus zene mesterei Trafó sorozat
4. Jan Garbarek+Trilok Gurtu
5. Jim Black+Chris Speed és a Mazen Kerbaj+Shibolet performansz
6. Deerhoof
7. The Whitest Boy Alive

2010. december 27., hétfő

2010 szubjektív

szubjektív best of 4 előadóra szűkítve, a sorrendberendezéstől távolmaradva. előzetes megjegyzésként talán annyi, hogy erős befolyás alatt töltöttem az utóbbi egy évet (is), a körülöttem élő zenészek és nem zenészek zenei ízlése és az ő általuk megismert zenék (köszi!) fognak nagyrészt itten feltűnni. ezen belül persze rendelkezem saját érzék és ízlésvilággal, de az első szűrő, vagyis a mi jut el hozzám, az nagyon nem mindegy.

  • Laurie Anderson


 

ő leginkább saját, vagyis ha nem is öröktől, de régtől jelenlevő az életemben, ahogy telebeszéli a zenét, ahogy dallammá teszi az epikát, és ahogy kidomborodó egyéniségével kifejezésre juttatja önnön magát, az mindig is valami kellemes párbeszédre késztetett, ebben a párbeszédben én voltam a hallgató, ő pedig a mesélő. a 2010-es Homeland című albumában kicsit férfivá válik, ez furcsa, mert hangjában annyira érdekes amúgy is a férfi és női jegyek százalékos arányának játéka, hogy már-már otrombának tűnik, amikor teljesen férfi hangon szólal meg, de mindezt szerencsére megmenti az a tény, hogy a legfeminimebb férfiénekest (Anthony and the Johnson) hívja segítségül - vokálozni. illetve az is az idei év felfedezése, hogy Laurie egy kicsit olyan mind Fellini érzékeny, kislányos, bolondos Gelsominája..

Itt pedig kedvcsinálónak álljon a legütősebb szám Only an expert can deal with the problem címmel - hihetetlen jó érzékkel, ritmussal, társadalmi reflexiókkal és laurie-s bájjal megáldott szerzemény:

  • Loscil


erről keveset tudok, a csakbennhajó híressé vált gyűjtőmedencéjéből halásztam ki, amolyan hangulatzene, de azok közül a legjobbak egyike. különlegessége, hogy egy monológgal zárul. ritka jó érzésű, megbabonázó erejű duma - fogalmam sincs miért működik ennyire. békés napokra ajánlott, egyhuzamban. az album címe: Endless Falls

  • Mike Patton


vagyis a jó öreg Patton, aki már annyi mindent elvitt a hátán, mégis egyre egyenesebb lett, mígnem végül öltönybe bújt és olasz dívák dalainak megéneklésébe kezdett. hogy lehet ezért rajongani, hát hogy nem? végülis azt hiszem ehhez a történethez tartozik, hogy a 2009-es Sziget Fesztiválon benyeldekelte a cipőfűzőjét az egyik szám közben, vagyis ezzel és még sok minden mással (leginkább a puszta jelenlétével) megmutatta, hogy mennyira nagyon él. nagybetűkkel ÉL. mert önmagában a Faith No More...zene...a Faith No More nélkül Patton...egy hangos őrült. de így párban megtalálták azt, hogyan lehet közönséget varázsolni, s közben mégis olyat művelni, ami rendkívüli. aztán jött ez az olasz dolog, ez valami tök más. elegáns lett, szolid őrült és olaszul énekel, ami külön vicces. vagyis ezzel is eltalált egy olyan szintet, ami élvezhető, mégis benne van minden bája, humora, éle, vagánysága. hallgassátok, nagyzenekar meg minden! Az album címe: Mondo Cane.

  • Carlo Mombelli


őket igazából egy szám miatt vettem be, ez pedig a 2010-es Theory albumon található Religion, ami már elsőre is, élőben is teljesen lenyűgözött. de ezt már többször több helyen kifejtettem, úgyhogy ide elég is maga az, ami:


2010. december 6., hétfő

Trilok Gurtu: Massical


fotó: Tomasz Golinski, Krakkó

Hirtelen ötlettől vezérelten ellátogattam a Jan Garbarek+Trilok Gurtu koncertre a Müpába. Hű, elég nehéz megfogalmazni a felkeltett érzéseket, benyomásokat. Talán annyi, hogy ilyet még nem láttam, és hogy csodálatos emberek és zenészek jártak a Müpa színpadán, Trilok egyenesen döbbenetes... ha elosztod néggyel, akkor kapsz egynegyed rész fantasztikus dobost, egynegyed rész kitartó és remek perkást, egynegyed rész érzékeny távol-keleti zenészt és egynegyed rész avantgárd, kísérletező művészt.

Ilyenkor volna kedvem kiadni pl. 4400 forintot egy cédére, a rajongásig tisztelt zenész anyagaival... csak egyetlen ellenérv tudott visszatartani, hogy ahhoz egy cédélejátszó is kellene. Ajánlom hát mindenki figyelmébe az albumot elektronikusan, a koncert tökre nem ilyen volt, de az album igen érdemes, és jellemző Trilokra. Ez pedig a 2009-es Massical. PDF által bővebben róla.

2010. október 27., szerda

Carlo Mombelli: I stared into my head



Végül így lett. Csak 8 dollárba került.