Végül így lett. Csak 8 dollárba került.
2010. október 27., szerda
2010. október 20., szerda
Bradley Strider - Bradley's Robot - 1993
Sosem értettem, miért reagálok annyira pozitívan Aphex Twin Selected Ambient Worksének első kötetére.
Gyakran úgy éreztem magam, mint akinek semmi oka így tenni.
Fitty-futty-kenderzsupp, gondoltam akkor.
Azt viszont semmiképp, hogy ráakadhatok kiváltó ingerek meggyőző halmazára, de legalábbis minimum amúgyisból elkezdtem RDJ korai munkái között turkálni.
Ez már jó pár éve történt. Jó pár Hérakleitosz-idézet lefolyt azóta a Dunán.
A legtöbb ötlettelen volt (ahogy gondoltam is a SAW alapján, amit imádok), ez felkeltette bennem a gyanút, hogy a SAW-ben valami számomra elhelyezkedésében, tulajdonságaiban, más világokkal való összefüggésében teljesen érdektelen világ vált először láthatóvá a maga teljes flambojanciájában. Hogy akkor egyszerűen az tetszik, hogy valami iszonyú amuzikus lény is be tud töppenni alljazzvilágba, talán mert már 18 éve gyakorolja azt a két zsibbasztó hangot a vécében, hogy milyen hangszínen legyen és hányszor ismétlődjön, az mit szimbolizál.
Aztán ezt a hülyeséget teljesen elvetettem, amikor találtam pár olyan korai felvételt, ami néha kicsit tetszett a maga - még ügyetlen - egyszerűségében.
Megmutatok egyet, A2-t töröljétek!
Gyakran úgy éreztem magam, mint akinek semmi oka így tenni.
Fitty-futty-kenderzsupp, gondoltam akkor.
Azt viszont semmiképp, hogy ráakadhatok kiváltó ingerek meggyőző halmazára, de legalábbis minimum amúgyisból elkezdtem RDJ korai munkái között turkálni.
Ez már jó pár éve történt. Jó pár Hérakleitosz-idézet lefolyt azóta a Dunán.
A legtöbb ötlettelen volt (ahogy gondoltam is a SAW alapján, amit imádok), ez felkeltette bennem a gyanút, hogy a SAW-ben valami számomra elhelyezkedésében, tulajdonságaiban, más világokkal való összefüggésében teljesen érdektelen világ vált először láthatóvá a maga teljes flambojanciájában. Hogy akkor egyszerűen az tetszik, hogy valami iszonyú amuzikus lény is be tud töppenni alljazzvilágba, talán mert már 18 éve gyakorolja azt a két zsibbasztó hangot a vécében, hogy milyen hangszínen legyen és hányszor ismétlődjön, az mit szimbolizál.
Aztán ezt a hülyeséget teljesen elvetettem, amikor találtam pár olyan korai felvételt, ami néha kicsit tetszett a maga - még ügyetlen - egyszerűségében.
Megmutatok egyet, A2-t töröljétek!
2010. október 5., kedd
Planet X - Quantum
A progresszív metál kedvelőinek ajánlom ezt a kellemes FLAC albumot.
A Planet X-et Derek Sherinian alapította, miután a Dream Theater-t elhagyta. Brett Garsed gitározik ezen az albumon, aki Frank Gambale, Allan Holdsworth és Shawn Lane mellett muzsikált a Mark Varney Projekt-ekben. Planet X tag volt Tony MacAlpine is, de ezen az albumon ő nem játszik. Játszik viszont Allan Holdsworth néhány vendégszólót, illetve a basszusgitáros is Allan Holdsworth egyik zenészcimborája. A doboknál Virgil Donati, aki azért ledobolja Portnoy-t simán, szerintem,
én nagyon szeretem a precíz, poliritmikus dobzúzását, különösen a dupla lábgépes kiborgtechnikája szédületes.
Ez egy igényes, modern, instrumentális fúzió. Nem váltja meg a stílust, viszont nem ragad bele a klisékbe, ezért is merem ajánlani.
Planet X - Quantum (2007)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)