Sosem értettem, miért reagálok annyira pozitívan Aphex Twin Selected Ambient Worksének első kötetére.
Gyakran úgy éreztem magam, mint akinek semmi oka így tenni.
Fitty-futty-kenderzsupp, gondoltam akkor.
Azt viszont semmiképp, hogy ráakadhatok kiváltó ingerek meggyőző halmazára, de legalábbis minimum amúgyisból elkezdtem RDJ korai munkái között turkálni.
Ez már jó pár éve történt. Jó pár Hérakleitosz-idézet lefolyt azóta a Dunán.
A legtöbb ötlettelen volt (ahogy gondoltam is a SAW alapján, amit imádok), ez felkeltette bennem a gyanút, hogy a SAW-ben valami számomra elhelyezkedésében, tulajdonságaiban, más világokkal való összefüggésében teljesen érdektelen világ vált először láthatóvá a maga teljes flambojanciájában. Hogy akkor egyszerűen az tetszik, hogy valami iszonyú amuzikus lény is be tud töppenni alljazzvilágba, talán mert már 18 éve gyakorolja azt a két zsibbasztó hangot a vécében, hogy milyen hangszínen legyen és hányszor ismétlődjön, az mit szimbolizál.
Aztán ezt a hülyeséget teljesen elvetettem, amikor találtam pár olyan korai felvételt, ami néha kicsit tetszett a maga - még ügyetlen - egyszerűségében.
Megmutatok egyet, A2-t töröljétek!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése