A Jim Black felfedezőút folytatódik.
A kiváló NY-i dobos és szintén kiváló gitáros, szaxofonos társak formációja, az AlasNoAxis 2000-ben alakult, s most mégsem az ismertebb debüt albumról vagy a Habyor-ról lesz szó (aminek megfejtése még várat), a cél a Dogs of Great Indifference közelebbi vizsgálata. Kétség ne legyen, húzós groovokra nem számíthatunk Jimtől, de a tört ritmusokat itt is, mint a Houseplantban bámulatos érzékenységgel tolja a szaxofon és a gitár alá. Ők pedig hálásan beszélgetnek, majd a harmadik trackben a gitár Vanish módjára pucolja ki az érzékeinket a Spins so free bedroneolódását készítve elő, a radírozott csillaggal pedig bebizonyítják, hogy tudják úgy is csinálni, hogy az élet nem bonyolult. A Houseplant tetrisz után visszolvasva ezen az albumon többször léptek a torzítóra, és több disszonanciával dolgoztak, így minden darab igazi csemege és önálló egyéniség. Fülelő típusoknak.
a és b oldal
kiraktalak titeket a linkfalra csakbennre, jó munkát :)
VálaszTörlés